Őslakosoktól a római uralomig
Spanyolország már az őskortól lakott volt, mint ezt világosan mutatják a barlangrajzok. Ezeket a barlangokban található festményeket 1879-ben fedezte fel egy helyi lakos, Marcellino de Sautola az Altamirai barlangban, ami Santander közelében található. A festmények mellett szerszámokat is talált, de a szakértők mindezt nem fogadták el bizonyítékként. A végleges vizsgálatokat csak 1902-ben végezték el a leleteken, és akkor állapították meg eredetiségüket, miszerint ezek i. e. 13500-ból valók. A leletek szerint tehát Spanyolország már az őskorban is lakott volt.
Az ókorban kedvelt hódítási célpont volt Hispania, ezért i. e. 800 körül össze is olvadtak az őslakók és a kelták. Nagy vonzereje volt a térségnek az érclelő helyek, és a hajózható partok. Ezért a főniciaiak, hajós nemzet lévén, telepeket hoztak létre a keleti térségben. Ők alapították Malagát és Cádizt. i. e. 700 körül a görögök is megjelentek. A rómaiak i. e. 300 körül érkeztek, röpke kétszáz év alatt le is igázták a félszigetet. Gyökeresen átalakította a társadalmat a rómaiak jelenléte, jelentős gazdasági változásokon esett át az ország. A Pireneusi-félsziget addig volt kedvező a rómaiak számára, amíg el nem kezdődtek a folyamatos betörések az országba a vandálok, szvének és alánok által. Ekkor már nem érte meg nekik tartani az országot, így ki is vonták magukat a térségből.
