Aix-en-Provence

Provence egykori fővárosa ma főként gyógyfürdőhely, a művészetek városa. A közeli kelta települést a római csapatok i. e. 123-ban foglalták el, a katonai telepet itt alakították ki a gyógyforrások közelében.

Az első századokban a város gyors fejlődésnek indult, az V. században érsekség is létrejött. Később a várost több nemzet is feldúlta, de a VIII. században a szaracénok szinte porig rombolták. A XII. században megalakult az önálló Provence-i grófság, melynek székhelye Aix lett. Ekkor kezdett a település kiépülni. A XIII. században az Anjou ház vette át a hatalmat, ekkor vált a város jelentős kulturális központtá. A XV. században alapították az egyetemet, majd évtizedek alatt elérte a város fénykorát.
 

A XV. század végén a Francia királyság része lett a város, önállóságát többnyire megtarthatta. A Parlament itt ülésezett, ezért erőteljes központi szerepe volt egészen a Francia Forradalom kitöréséig. A forradalom megszüntette a város önállóságát, feloszlatta a parlamentet és az egyetemet. A XIX. században kezdték a Aix-et újjáépíteni. Többek között kiépítették a csatorna rendszert.

A város jelentős fejlesztése a XX. században kezdődött el. A második világháborús internálótábor emlékhelye megvan a település határában. Új lakónegyedek épültek. A régi főút, a Cours Mirabeau osztja ketté a várost. Egyik oldalon a középkori óváros található, másik oldalon Mazarin-negyed, többnyire XVII. századi palotákkal. A városrendezéshez szervesen hozzátartozik a minden téren megtalálható díszkutak.

Az érseki palotában ma szőnyegmúzeumot látogathatunk. A Máltai lovagrend egykori palotájában ma a Granet-múzeum van, mely Dél-Franciaország legjelentősebb képtára. Megtalálhatjuk itt Vasarely-alapítvány központját és kiállítótermét, továbbá a Cézanne emlékmúzeumot, melynek a festő egykori műterme ad otthont.

A Saint-Jean-de-Malte templom volt Provence első jelentős gótikus építménye. A XVII. században épült városháza még ma is áll, mellette megtekinthetjük a híres óratornyot. A Saint-Sauveur székesegyházon a román és gótikus jegyek is fellelhetőek, tekintve, hogy keresztelőkápolnája az V. századból való, többi része a későbbiek folyamán épült hozzá. A középkorban épült városfalnak mára már csak egy tornya maradt épen.

A városnak híres szülöttei voltak Paul Cézanne és Émile Zola édesapja.