Diadalív

Párizs legismertebb látnivalója a Diadalív, hivatalos nevén az Arc de Triomphe. A Champs Élysées végén, a Charles de Gaulle téren helyezkedik el. I. Napóleon és a francia hadsereg emlékét dicsőíti. A császár rajongott az ókori Rómáért, éppen ezért az építményt Titus császár diadalívéről mintázták I. Napóleon 1806-ban kiadott rendeletére.

Az építkezés harminc évvel a császár bukása után, I. Lajos Fülöp uralkodása alatt készült el. A három évtized alatt sokat változott az emlékmű megjelenése és célja, végül a francia hadsereg nagyságának emlékére lett felavatva 1836-ban.

Get the Flash Player to see this player.

A Diadalív egyszerű szerkezetű, egykapus diadalív, mely szélesebb oldalain nyitott. Korának legnagyobb ilyen emlékműve volt 50 méteres magasságával és 47 méteres szélességével. A díszítő szobrok három év alatt készültek el. A nagyobbik kapuk mellett lévő pilléreken egy-egy nagy szoborcsoport található. Leghíresebb a La Marseillaise, mellette található Francois Rude domborműve, „Az önkéntesek indulása”. Balra tőle található Jean-Pierre Cortot műve, a „Napóleon diadala”. A túloldalon Antoine Étex domborművei láthatók, az „Ellenállás” és a „Béke” című alkotások. A szobrok felett reliefek vannak, melyek a következő eseményeket mutatják be. Az Abu Kir-i ütközet, Francois Séverin Marceau tábornok temetése, a jemappes-i győzelem, az Arcola-hidi átkelés, Alexandria bevétele és az austerlitzi csata. A kapuívek felett az egyiptomi és az itáliai hadjáratról való hazatérést láthatjuk.

A Diadalív teteje látogatható, egy csigalépcsőn lehet megközelíteni, csodás kilátás nyílik a térre és környékére. A tető és az ív teteje közötti térben galéria található ahol történelmi fénykép és metszetgyűjtemény van kiállítva.

A Diadalív felületén sok felirat található, mely a napóleoni csatáknak és tábornokainak állítanak emléket. Az utolsó feliratok a XIX. század végén kerültek fel. Az építmény alatt található az „Ismeretlen katona sírja”, melyen 1923 óta örökmécses van.

A Diadalív nagyon sok ünnepélynek ad otthont. 1840-ben Napóleon hamvait ide szállították, 1885-ben Victor Hugo itt kapta meg a végtisztességet. 1944-ben, a város felszabadulásakor itt ünnepeltek az emberek. Nemzeti ünnepnapokon is itt történnek megrendezésre a megemlékezések. A Diadalív a franciák körében a nemzeti érzés szimbóluma.