Flamenco

Andalúziának egyedülálló értéke a flamenco tánc és zene, mely egy ősi kultúra, több nép stílusának keveredése, összeolvadása, továbbá vallásos énekek visszahatása is hallható ebben a zenei és tánckultúrában. A flamenco Andalúziában, a társadalom perifériáján élő emberek által született meg, elsősorban a cigányok játszottak benne nagy szerepet, akik szinte Andalúzia benszülötteinek számítanak, ennek ellenére spanyol népzeneként tartják nyilván a flamenco-t.

Ez nem csupán művészet, vagy egy zenei stílus, ez egy életforma. A flamenco legősibb megnyilvánulása az El Cante Jondo, mely mély folyót jelent, ezzel utalva a mély érzelmekre. Az énekek témája az örömtől a legnagyobb veszteségekig tart. Megszokott témák az igazságtalanság, veszteség, mély csalódások. Ezek a szövegek soha nem lettek leírva, mint minden népzene, ez is szájhagyomány útján terjedt.

Az utóbbi évtizedekben a nyugati kultúrában is ismertté vált és elterjedt a flamenco, ez többnyire az olyan művészeknek köszönhető, mint Al di Meola, Paco de Lucia és John Laughlin. Több zenész kísérletezett más zenei stílusok és a flamenco keverésével, sok esetben sikeresen. Carlos Saura flamenco-filmjei is nagy szerepet játszanak a stílus elterjedésében. Ma már szinte mindenhol a világon megtalálhatók a flamenco iskolák. Az utóbbi húsz évben Magyarországon is jelen van a flamenco, még a táncversenyeken és különböző táncos eseményeken is.

A flamenco-t onnantól kezdve lehet korszakokra bontani, amikortól már feljegyezték ezeket. Az eredeti volt a Café Cantante, melyet fizető közönségnek adtak elő, ezt a XIX. század végére és a XX. század elejére tehetjük. A XX. század legelejétől jelent meg az Opera Flamenca, ahol már zenekarral kísérték a táncot és az éneket, ezzel is mind jobban kifejezve a benne rejlő mély érzelmeket. A következő stílus a Franco rezsim alatt terjedt el, ez volt a Flamenco puro, melyet Antonio Mairena hozott létre. Ez a stílus, a körülményekből adódóan főként a rezsim elleni harcot és fájdalmat taglalta, éppen ezért ezt manapság Nacional Flamenquismo-nak hívják. Az utóbbi három évtized stílusát egyszerűen Flamenco Nuovo-nak nevezik.

Kialakulása óta nagyon sokat formálódott, változott a flamenco, egy örök, a rá jellemző túlcsorduló érzelem kifejezése. Sok művészt magával ragad ez a stílus, és életformájává válik, ez az, ami nem változott az évszázadok folyamán.