Ghar El-Melh

A helybéliek Unq el-Jemel-ként, azaz a teve nyaka néven ismerik, korábban Poto Farina volt a neve ennek a gyönyörű halászfalunak. Történelme változatos. A mögötte leterülő vidék teljesen érintetlen.

Eredetileg a pun Utica előőrse volt, erre már csak a Rusucmona név utal. A rómaiak után 1200 évnyi nyugalom következett, ezt először V. Károly császár szakította félbe, aki itt húzódott meg, mielőtt lerohanta La Goulette-et, másodszor pedig Blake admirális, aki 1654-ben bombázni kezdte a kikötőt, amikor Hamuda pasa nem volt hajlandó szabadon ereszteni az angol foglyokat.

Ahmed bég palotákat és barakkokat építtetett ebben a kikötőben, melynek nevét a kalózok tették ismertté. A három erődből, melyet építtetett, börtön lett, utolsó lakóit csak 1965-ben szállították el Bizertába. Harmincegy négyzetkilométeres kikötőjét tönkretette a Mejerda folyó hordaléka, így Ghar El-Melh legfőbb nevezetességei a burgonya és a lefátyolozott nők. Az út keskeny veteményeskertek között kanyarog, majd elhalad az első erőd mellett, melynek erősek a bástyái és hatalmas vizesárok veszi körül. Az emléktábla szerint Mohammed gházi szultánt illeti érte a dicséret. Az út később elkeskenyedik, elhalad a Mártírok Emlékműve mellett, aztán balra egy mecset, jobbra a második erőd következik, mely később börtön lett, majd iskola. A harmadik hajdani börtönépület felé fordulva eljutunk a hajóraktárakhoz és a mutatós kikötő lőrésekkel ellátott mólójához.