Honfoglalás, államalapítás
Az ókorban római fennhatóság alatt volt a mai Horvátország területe. Illír és pannon törzsek lakták. A római birodalom bukása után ezt a partvidéket Bizánc vonta az ellenőrzése alá. A középkorban élte az ország az első századait, és sokáig nem lehetett biztosan tudni, hogy Bizánc befolyása lesz-e a döntő, vagy a nyugati kereszténység terjed el itt is.
A honfoglalást megelőzően a horvátok Fehér-Horvátországban éltek, mely a mai Lengyelország területére esik, Krakkó közelébe. A VII. század körül telepedtek le a Balkán-félszigeten. Valószínűleg ez bizánci utasításra történt, és a letelepedés oka a határ védelme volt.
Horvátország két fejedelemségből állt. Az északi államot Pannon-Horvátországnak hívták, a déli államot Tengermelléki Horvátországnak. Mindkét államban szláv nyelvet beszéltek. Az északiak főként kézművesek és kereskedők voltak. A déliek legfőképpen a tenger adta lehetőségeket használták ki, de erősen függtek gazdaságilag Velencétől.
Szlavónia először az Avar, majd a Frank-Birodalom része volt. A magyar honfoglalás után ez a terület a Magyar Királyság része lett. A kereszténység felvétele itt is általános volt, és a IX. századra fejeződött be. Horvátország 925-ben lett királyság. Első uralkodója Tomiszláv volt, ő egyesítette a két államot. 1058-ban érte el az állam fénykorát IV. Péter Kresimir uralkodása alatt.
