Mai feltárások Thébában

1995 őszétől 1997 tavaszáig tartott az a thébai feltárás, amit egy nagyon fiatal, magyar egyiptológus, Vörös Győző vitt véghez. Ez a fiatalember Kákossy tanítvány, nagyon célratörő. Engedélyt kapott az egyiptomi kormánytól, hogy feltárást végezzen a Királyok völgyében, a Thot hegyen. Először Montuhotep fáraó téglából épült templomát tárták fel a régész csapattal. 1997-ben, amikor a feltárás végére értek, beszámoltak a feltárt templomról a különböző szaklapokban.

Vörös Győző nem elégedett meg a fent leírt feltárásokkal. Feltűnt számára, hogy a Thot hegy kísértetiesen hasonlít egy piramisra, csak éppen természetes úton alakult ki ilyenné. Úgy gondolta, ha ennyire nagy a hasonlóság egy hegy és egy piramis között, akkor valószínűsíthetően a hegy belsejében is kell lennie fáraósírnak, hiszen az ókorban is feltűnhetett ez a hasonlóság, hogy adva van egy természet adta piramis. A kutatásokat elkezdték, találtak is hamarosan egy bejáratot a hegy belseje felé egy 35 méter magas sziklafalon. Vörös Győzőnek igaza lett. A hegy belsejében hatalmas termeket találtak, továbbá egy szarkofágot, de mint majdnem minden sír, ami ránk maradt, így ez is szemmel láthatóan nagyon régóta állt kifosztott állapotában. Értékes relikviákat így nem találtak. Sajnos, mivel a csapat feltárási engedélye nem erre a területre szólt, így nem tehettek mást, mint végigjárták és fotózták a termeket. A termek vizsgálata során meglepő dologra bukkantak. Az egyik terem ókori kopt keresztény szentélyre utalt. A falak és mennyezeti festmények erre utaltak. Ezeket a fotókat megtekinthetjük Vörös Győző azóta megjelent Templom Théba koronáján című könyvében.

Ebben a könyvben az egyiptológus beszámol a teljes thébai kutatásról. Montuhotep templomáról és a sziklasírról, mely nagy valószínűséggel Montuhotep fáraó sírja volt. Továbbá a felfedezett keresztény szentély festményeiről, mely mint később kiderült, egy Pantokrátor-kép. Vörös Győző még tovább ment, a felfedezések birtokában, és a képek hasonlóságának felfedezésével párhuzamot vont a magyarországi fehércsuhás szerzetes rend között. Ezekkel a kijelentéseivel magára vonta a szakma nemtetszését, hiszen olyan dolgot állított, mely egyáltalán nem illett bele eddig sem az ókori egyiptomi történelembe, se a magyarországi pilisi szerzetesrend történelmébe. Ráadásul 1964-es lengyel kutatócsoport eredményes kutatása óta, melyben Kákossy is részt vett, nem volt újabb felfedezés Egyiptomban.