Martinique

Martinique Franciaország egy tengerentúli megyéje a Karib-tengeren, a köztársaság szerves része.

1493-ban látta meg Columbus a szigetet, de a spanyolok érdektelennek találták szegényes erőforrásai miatt. Mintegy százötven évvel később Pierre Bélain d'Esnambuc inváziót indított és nyolcvan telepessel megszállta a szigetet. Gyenge ellenállásba ütköztek az őslakosok által, de fejlett fegyverzetük révén leverték őket. A Roxelane folyónál felépítették a Saint Pierre erődöt, és meg is telepedtek ebben a régióban. A következő évben d'Esnambuc az unokaöccse, Jacques-Dyel du Parquet fennhatósága alá helyezte a szigetet. A következő 25 évben módszeresen teljesen kiirtották az őslakosokat.

Saint Pierre környéki földeket gazdálkodásra alkalmassá tették, majd indigót, dohányt és kakaóbabot termesztettek. A kereskedők hamar megtalálták a szigetet, hogy ezeket a termékeket beszerezzék, így vált Martinique virágzó gyarmattá.

Munkaerőt kellett a szigetre vonzani, ezért erősen propagálták a szigeten lévő élet előnyeit. Az önkéntes francia parasztoknak három évig kellett a lehetőségért dolgoznia, miután kaptak saját területet. Az éghajlat és a három évnyi kemény robot megtizedelte a munkásokat, nagyon kevesen élték túl. Munkaerő hiányában az a francia vállalat, ami a szigetet üzemeltette csődbe ment, ekkor du Parquet vette át a térséget. Ő megengedte 250 zsidónak, akik a portugálok elől menekültek, hogy letelepedjenek a szigeten. Innentől kezdve ők cukornádat termesztettek és hamarosan ez lett Martinique legkeresettebb export terméke. A cukornád munkaigényes volt, a cukor pedig egyre jövedelmezőbb, ismét munkaerőhiánnyal küszködött a sziget, amikor XIII. Lajos engedélyezte a színesbőrűek elrablását, szigetre szállítását és rabszolgaként való alkalmazásukat.

Du Parquet halála után felesége uralkodott a szigeten, majd XIV. Lajos átvette az uralmat, az özvegyet és az örökösöket pedig kártalanította. A hétéves háború alatt az angolok elfoglalták a szigetet, de a cukortermelés miatt ez annyira értékessé vált, hogy a háború után a franciák kiváltották. A francia forradalom hatására 1848-ban eltörölték a rabszolgaságot.

1902-ben a Mont Pelée vulkán kitörése megsemmisítette Saint Pierre városát, senki nem élte túl. A sziget ezzel teljesen elvesztette tőkeértékét. A várost teljes mértékben újjá kellett építeni.