Mindennapi élet az ókorban

Az Újbirodalom idején jólét uralta az országot. Az előkelő réteg még gazdagabbá vált. Otthonaik harminc szobás villák voltak. Bútoraik ébenfa és cédrusfa bútorok voltak. Gyakori volt a nemesfém, drágakő és fajansz berakás is. Ezek a villák sokszor több emeletesek is voltak. Az előkelő férfiak, a fáraóhoz hasonlóan, gyakran népes háremet tartottak fent, mely akkoriban teljesen elfogadott volt.

Étkezések egyszerűek voltak. Fő táplálékként kenyeret és sört fogyasztottak. Bort főként csak azok, akik szőlőt termesztettek, de ez nem volt általánosan elterjedt. Ezen kívül gyakran készítettek bort datolyából, pálmából vagy gránátalmából. A főtt ételeket kemencében sütötték. Amennyiben nyárson vagy rácson sütöttek valamit, azt a szabadban végezték, mert megszállottan féltek a tűzvésztől. Fával tüzeltek. Az edények kőből vagy agyagból készültek. Az igazán előkelőek tartottak nemesfémből készült edényeket.

Az egyiptomi ember státuszát leginkább az öltözködése tette nyilvánvalóvá. A szegények pusztán ágyékkötőt viseltek. A középosztály szövet köntöst. A gazdagok szoknyát viseltek, melyeket gazdagon beraktak kövekkel és gyöngyfüzérekkel. Ők sokféle ékszert hordtak, többnyire karkötőket és nyakékeket. Hajukat leborotválták és emberi hajból készült parókát hordtak helyette. Erősen sminkelték szemüket, főként malachit porral. Festették hajukat, körmüket és szájukat egyaránt.

A nők helyzete az ókori Egyiptomban nagyon jó volt. Személyes szabadságukban nem voltak korlátozva. Kizárólag állami ügyekben nem vehettek részt, hivatali ügyeket intézhettek, pereskedhettek, továbbá ugyanazok a törvények vonatkoztak rájuk, mint a férfiakra. A fiúgyermekeket apjuk mesterségére oktatták, a lányok pedig a háztartást vezették anyjukkal. A fiúk általában iskolába jártak hétéves koruktól. Lányiskolák nem voltak, ők otthon tanultak. Sok nő dolgozott kertészként, illatszerkészítőként, táncosként, zenészként, vagy cselédként, némelyek orvosként.

Halál esetén a gyermekek feladata volt a temetés. Az ingatlant a fiúk örökölték, az ingóságokat a lányok. Váláskor a házastársaknak kötelező volt osztozni. Házastárs halálakor a gyermek azonnal örökölte a vagyon rá eső részét, csak ezek után házasodhatott újra az életben maradt fél. Az előkelőkkel és a fáraóval ellentétben a közembernek csak egy felesége lehetett, de hivatalosan tarthatott ágyast és maga mellett tarthatta annak gyermekeivel együtt. A férjnek ugyanúgy gondoskodnia kellett az ágyasról is, mint a feleségéről.

Az Újbirodalom idején a fent leírtak alapján látható, hogy a társadalom nagy része szabadon és megelégedetten élhetett. Ez volt Egyiptom aranykora.