Montmartre

A XIX. században a Montmartre mágnesként vonzotta a képzőművészeket, írókat, költőket és zenészeket, akik az egykori falucskába gyűlve élvezték a kabarék, lokálok és bordélyok világát, amelyek sajátosan dekadens hangulatot kölcsönöztek a negyednek. A művészek ma is a virágzó turizmusból élnek, hiszen évente lelkes látogatók serege özönli el a festői kerületet. A nagy zsúfoltság ellenére még ma is felfedezhető a boldog békeidők bohém Párizsának hangulata.

A történelem során a Montmartre jelentős zarándolhely volt. 1133-ban VI. Lajos alapított itt bencés kolostort, melyből mára már csak a Saint-Pierre templom maradt fenn. Jelentőségét beárnyékolja a Sacré-Coeur bazilika.
 

A legtöbb francia apátság, így ez is, bekapcsolódott a bortermelésbe, így a dombtetőt elborították a szőlőskertek. A környező falvakban termesztett szőlő préselésére és a gabona őrlésére a XVI. században szélmalmot építettek, melyek közül kettő ma is áll még. A domb lábánál fekvő place Blanche, vagyis Fehér tér, a közeli malmokból szállított lisztről kapta nevét.

A XVII. század végére a Montmartre virágzó település lett, mely búzával, borral és gipsszel látta el a párizsi házakat. A kőfejtőket végül a XVIII. században bezárták és ugyanekkor a Montmartre-ot Párizshoz csatolták. A dél-franciai borok erősödő népszerűségével a szőlőtermesztés is abbamaradt. Egyetlen kis szőlőskert maradt meg, mely inkább idegenforgalmi értékkel bír. Évente 500 üveg vörösbort állít elő, melyet az idegenforgalmi hivatalban vásárolhatunk meg. Október első szombatján van a szüreti felvonulás a hozzá tartozó mulatságokkal együtt.

A Montmartre egyik kedves kis zuga egy kis zsákutca, a Villa Léandre, ahol angol stílusú, növényekkel befuttatott házakat találhatunk. A világhírű film, az „Amélie csodálatos élete” a Montmartre-on játszódik.