A piramisok építőanyaga

A piramisok építőanyagait jobban megvizsgálva érdekes feltevések láttak napvilágot napjainkban. Rengeteg fotón figyelhetjük meg, még a legrégebbieken is, hogy a piramisok alkotóelemeinek mérete lényeges eltérést mutatnak. Főként a Kheopsz piramisnál figyelhető meg, hogy a kövek magassága, szélessége és még a mélysége is lényegesen eltér egymástól. Az a feltevés, hogy az építmények évezredek alatt bekövetkezett állagromlása okozza az eltéréseket, azonnal elvethetjük, hiszen ekkora különbségek nem adódhatnak kopásból. Ezt az egész kérdést az építkezések módjával lehet magyarázni, amire szintén elég sok elmélet és magyarázat született az elmúlt évtizedekben. Léteznek komolytalan és hihető teóriák is. Némelyek megmagyarázzák a kövek különbözetét, mások éppen ellentmondanak neki. A legvalószínűbb, mely logikus és kivitelezhető is, és amelyet a legtöbben elfogadnak, hogy a piramisokat belülről kifelé építették. Ez az elmélet a leglogikusabb abból a szempontból, hogy a fáraó halálára el kellett készülnie az építménynek. Ennek időpontját viszont senki nem tudhatta előre megjósolni. Ebből adódóan a fáraó uralkodásának időtartamától függött piramisának mérete, mely később a hajdani nagyságát hirdette. Ez csak egy feltevés a sok közül. Az is elképzelhető, hogy ezek a hatalmas építmények csigavonalban épültek, avagy hatalmas rámpák segítségével. Ezekkel az elméletekkel nagyon sokan foglalkoztak, nagyon sokféle megközelítésből vizsgálva a kérdést. A kövek méretkülönbségeivel mégsem foglalkoztak eddig sokan, annak ellenére, hogy a fotókon azonnal szembetűnő ez a tény.

Napjainkban, ha ellátogatunk egy márvány, vagy kőbányába, vagy megvizsgálunk egy fotót, mely a bányában kőfejtés közben készült, láthatjuk, hogy fűrészeléssel fejtik a követ, és már e-művelet közben olyan méretre vágják, amekkorára a felhasználáskor szükség lesz. Ez így működik ma. Ellenben négyezer évvel ezelőtt nem volt ilyen fejlett a technológia. A kőfejtés igen körülményes és nehézkes volt, ebből adódóan a mérettel is problémák voltak. Alapvetően fémszerszám elég kevéssé állt rendelkezésre. Feltételezhetően vízzel duzzasztott fagerendákkal repesztették a kőtömböket. Ebből adódóan a szabványos építőanyag, mint olyan, nem állt rendelkezésre. Ezt a problémát viszont könnyedén áthidalták. Voltak az építkezésen olyan emberek, akik kizárólag a köveket válogatták méret és forma szerint. A kőfejtés technológiájának fejlődésével, ezek az emberek szépen lassan eltűntek az építkezésekről, hiszen nem volt már rájuk szükség. Négyezer évvel ezelőtt viszont nagyon jelentős szerepük volt ezeknek a munkásoknak, akik a köveket osztályozták, rendezték, hiszen az építkezés üteme nagyon sok szempontból függött tőlük. A kőfaragás a kezdetleges szerszámokból adódóan nehéz volt és körülményes. Sokkal logikusabb volt, ha a kövek nem kerültek fel azonnal a piramisra, hanem előtte osztályozta és összeválogatta valaki. Ezeknek az embereknek szoros együttműködésben kellett állniuk az építmények tervezőivel és az építkezések irányítóival. Ennek a szoros együttműködésnek köszönhető a piramisok léte, természetesen, ha a fent leírt elméletet fogadjuk el hihetőnek és igaznak.