Sidi Bou Said
Ha az idegenforgalmi prospektusokban egy tipikus tunéziai falut pillantunk meg, macskaköves utcával, fehér házfalakkal, kék, szegekkel kivert ajtókkal, és fekete mashrabiákkal, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy ez Sidi Bou Said.
A szemrevaló kis falu egy hegy tetejénél fekszik. Az első navigátorok tájékozódási pontként használták, századunkban a művészek, írók és az előkelőségek kedvelt tartózkodási helyévé vált. Egy muzulmán legenda szerint Szent Lajos nem halt meg a Byrsa hegyen, hanem angolosan távozott a seregtől, elvett egy berber lányt és Sidi Bou Said helyi szentjévé vált. Gyógyítani tudta a reumás betegségeket és meg tudta akadályozni, hogy a skorpiók csípjenek. Az, hogy ma nyugatiak érkeznek ide, akár utazók, akár letelepedni vágyók, a sors iróniája.
Az ősi Karthágó csúcs tetején, ahol a pun Megara városrész terjeszkedett, a muzulmánok a középkorban egy erődöt építettek, hogy onnan védhessék meg a partot a keresztény támadásoktól. Szent Lajos az iszlám miszticizmus korai szufizmusának eme fellegvárában halt meg. Sidi Bou Said a kalózok kabalájává, a keresztényellenes kalózhadjáratok patronálójává vált. Bár az V. Károly 1535-től 1574-ig spanyol helyőrséget tartott itt fenn, a keresztények 1820-ig nem léphettek be a faluba. Ma már vallási hovatartozástól függetlenül bárki nyugodtan felsétálhat a parkolóból, a múzeum mellett a Café des Nattes-ig. A múzeum valójában helyi képtár, állandó művészeti kiállításokkal. Aztán sétáljunk el a Sidi Bou Said szentélye mellett, mely egykor bűnözők menedékhelye volt.
A falu számtalan fényűző palotája közül csak kettőt lehet szabadon látogatni. A Dar Said-ot, a nászutasok szállodáját és a Dar Zarroukot, melynek panorámás, teraszos étterme van. Az eukaliptusz sövény mögül az öbölre és a Bou Kornine-re lehet látni.
