Írók

Pedro Antonio de Alarcon y Ariza XIX. századi író. Legismertebb műve „A háromszögletű kalap” című elbeszélés, melyből a XX. század elején Manuel de Falla balettet írt. Annak ellenére, hogy ez csupán egy humoros elbeszélés, a spanyol irodalom egyik legismertebb darabja.

Miguel de Cervantes Saavedra, a Don Quijote írója, a XVI. század legelismertebb írója, a modern regény megalkotója volt. Már életében elismerték, nagy hírnevet hozott neki La Mancha lovagjának létrehozása. Ő a spanyol irodalom legismertebb alakja.

Federico Garcia Lorca a XX. század legnagyobb drámaírója volt. Kortársa és barátja volt Luis Bunuelnek, Salvador Dalinak és több más művésznek is. Az 1920-as években New York-ba költözött, majd a forradalom kitörése előtt hazatért. Amikor kitört a háború Madridból Granadába költözött, de nem menekült meg, kivégzőosztag előtt kellett meghalnia. A Franco rezsim alatt tilos volt a műveit játszani, olvasni. Granadában múzeumot nyitottak a tiszteletére.

Juan Ramón Jiménez a XIX. század végén született, a századfordulón adta ki első két verses kötetét. Madridban telepedett le, ám amikor kitört a spanyol forradalom, nem maradt tovább, kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol nagyon sokáig élt és dolgozott. Később tovább ment Puerto Ricóba, ami végleges állomáshelye volt. 1956-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még abban az évben meghalt.