Szajna

Párizs történelmét át és átszövi a Szajna. A folyam Párizs ütőere, mely keresztülfolyik a szívén, megeleveníti a várost. A folyóparti épületek letűnt korok emlékét őrzik.

Békés hajókázás közben ritkán gondolunk, hogy a IX. században 700 viking hajó érkezett a Szajnán, hogy elfoglalják Párizst, vagy a XVI. századi Szent Bertalan-éj borzalmaira, amikor holttestek ezreit hordta végig a folyó a városon. A Szajna 776 km hosszan fut Burgundiától az Angol-csatornáig. Nevét Julius Cézártól kapta.

A Szajna három évszázaddal ezelőtt számos funkciót látott el, egyszerre volt a város fő csatornája és ugyanakkor biztosította a város ivóvíz készletét is. Az asszonyok a folyóban mostak, és a rakparton teregették ki a ruhákat. A műhelyek hulladékait is a Szajna hordta el, csakúgy mint a halpiacról a halfejeket.
 

Mindezek ellenére a polgárok fürdésre is használták a folyót. Ezt a divatot IV. Henrik vezette be az 1609-es év nyarán, mely forróbb volt, mint bármelyik azelőtt. A király meztelenül fürdött a folyóban, négyezer férfi alattvalója követte.

Ezen túl a Szajna fontos kereskedelmi útvonal volt. A XVII. és XVIII. században a Louvre közelében hatalmas kikötő jött létre, innen látták el szénnel, fával, szalmával és élelmiszerrel a királyi udvart. A gőzgép feltalálása előtt az uszályokat emberek és lovak vontatták szemben az árral. A hidak keskeny boltozatai alatt igen nehézkes volt átnavigálni, így erre a célra „folyami medvéket” alkalmaztak, akik a bárkák vontatásához póznákat, gyűrűket és köteleket használtak, ezeknek a maradványai néhány párizsi híd alatt a mai napig láthatóak.

A XVIII. században a kikötő jelentőségének növekedésével az áradások ellen rakpart épült. Ezek a rakpartok és a malmok egyre nagyobb teret vettek el a folyótól. Ma a Szajna 43 méterrel keskenyebb, mint a középkorban. Ma a folyót felfelé zsilipek segítségével, folyásirányban pedig a Suresnes gáttal szabályozzák. Párizsban van az ország legfontosabb folyóparti kikötője.

Régebben rendszeresen megrendezték a Szajna átúszó versenyt. Attól függetlenül, hogy jelenleg a folyó vize tisztább mint régebben, ezeket az úszóversenyeket ma már nem rendezik meg a komoly sérülési kockázat miatt, amit elsősorban a sétahajók jelentenek.

A város 37 hídja nagyon jól megmutatja a város építészeti történelmét, hiszen minden korszak képviselteti magát. Az Új híd nevet viselő híd jelenleg Párizs legrégebbi hídja, 1604-ben épült. Ez biztosította IV. Henrik számára az átkelést a Louvre és a Saint-Germain de Prés apátság között. A legújabb híd 1977-ben lett felavatva, ez a Pont Charles de Gaulle. A legmutatósabb III. Sándor hídja, a Pont Alexandre III, mely telve van szárnyas lovakkal, oroszlánokkal és aranyozott nimfákkal.