Théba virágkora

Théba virágkora i.e. 1550-1076-ig tartott. A XVIII. dinasztia idején az ország fővárosa lett. Kulturális és vallási szempontból nagyon jelentős volt a város, a legnagyobb központtá vált. Vallás tekintetében a karnaki Amon templom volt a legjelentősebb az egész országban, továbbá a leghatalmasabb holtak városát alakították ki ezen a helyen, a Királyok és Királynők völgyét.

I. Tothmesz korában érte el Egyiptom a legnagyobb kiterjedést és befolyást. Északon az Eufráteszig, délen pedig a negyedik kataraktáig, azaz zuhatagig tartott. A hódítások és hadjáratok a későbbi uralkodókra is jellemzőek voltak, egészen III. Amenhotep fáraó uralmáig, aki inkább diplomáciai módon próbálta az ország befolyását növelni. Mivel próbálkozásai sikeresnek voltak mondhatók, így erejét és az államkincstárat nem emésztették hadjáratok, így ezeket a javakat az építészet és a művészetek felvirágoztatására fordíthatta. Ekkor emeltette Thébában azt a gigantikus méretű templomot, melyből mára csak néhány rom és két szobor maradt, ez volt a Memnón-kolosszus.

Az utána következő uralkodó, az eretnek fáraó Enathon volt. Az ő idején Théba veszített jelentőségéből, hiszen fővárosi rangjától megfosztotta, áttette székhelyét Amarnába. Ez az állapot kizárólag az ő uralma alatt állt fent. Utána Tutanhamon visszaállította ugyan az előző rendet, de a főváros immár nem Théba lett, hanem Memphisz. Vallási központnak azonban megmaradt, hiszen a karnaki templomcsoport az ország legnagyobb vallási központja volt továbbra is. Számos fáraó folytatta a karnaki építkezést. Uralkodói hagyomány volt, szinte kötelessége volt, minden fáraónak hozzátenni ehhez a hatalmas templomcsoporthoz, ezzel is fenntartva az évszázadok során Théba jelentőségét.