Vulkáni térségek

Itália területe kontinentális szempontból nagyon érdekes, hiszen itt ütközik egymással két kontinentális lemez. Ezért Európában egyedül itt vannak ma is működő vulkánok. Pontosan egy ilyen kőzetlemez alábukása hozta létre az Appenninek vonulatait és a tűzhányó tevékenységeket.

A vulkáni tevékenység az évmilliók során folyamatosan haladt dél felé, ez alakította ki a négy elkülönülő provinciát. A legrégebbi a toszkán provincia, mely magába foglalja a Tirrén-tengeri szigeteket és Toszkánia tartomány vulkanikus részeit. Itt már nincs működő vulkán, a legutolsó kitörés 180 ezer éve lehetett a Monte Amiata vulkán jóvoltából. A vulkanikus talaj adja meg az alapját a legjobb toszkán bornak, mely a Chianti Classico.

Umbria és Lazio tartományokra jellemzőek a krátertavak, ilyen a Lago di Bolsena, a Vico-tó vagy az Albanói-tó. A terület szépsége a római időkben is közismert volt, ezért sok helyen láthatjuk ókori paloták és színházak romjait, továbbá a pápa nyári rezidenciája ma is itt található.

A campaniai provincia a Nápolyi-öböl körül található, itt működő vulkánok is vannak. A legnagyobb a Vezúv, mely utoljára i. sz. 79-ben produkált hatalmas kitörést, ezzel elpusztítva Pompei-t, Herculaneumot és Stabiét. Az itt eltemetett romok feltárása a mai napig is tart. Néhány évtizeddel ezelőtt is volt egy kitörés, mely nem okozott károkat, csak gázok távoztak a kráterből. Egy kitörés hatalmas veszélyt jelentene egész Nápolyra. A Vezúv melletti területeken szintén bortermelés folyik, itt terem a La Crima Cristi nevű világhírű bor.

A vulkáni utóműködésnek tipikus példái a Flegrei-mezőkön figyelhető meg. Találhatók itt szénsavas források és fortyogó sárvulkánok is. Az egész terület nagy kráter, melyet a XII. században hozott létre egy kitörés.

A negyedik provinciához a délolasz szigetek tartoznak, melynek legnagyobb működő vulkánja az Etna, mely Európa legmagasabb vulkánja 3000 méteres magasságával, szinte egész Szicília területéről látható. Az Etna jóval gyakrabban tör ki, mint a Vezúv, de kitörései többnyire ártalmatlanok, csendesek. Gyakori a környéken a lávabarlang, melyek keletkezése lávafolyások közben történik, amikor az áramló láva teteje már szilárd, belül viszont még áramlik a folyékony kőzet. Szicíliától északra található a Vulcano, melynek jellegzetessége a kénes források. Erről kapta elnevezését a tűzhányó tevékenység.

A Lipari-szigetek legnagyobb tagja a Lipari, ahol működő vulkán már nincs. Ezen a szigeten találjuk a Szörnyek Völgyét, ahol a vulkáni kőzetekből furcsa sziklaalakzatok jöttek létre. Érdekesség még az obszidián, melyből itt sok folyás látható, ez egy sötétszürke vulkanikus üveg, mely hirtelen merevedett meg a lávából. A habkövek is a vulkanizmus terméke, ezt használják a farmerek kőmosásához.

A szigetek legészakibb tagja a Stromboli, mely ma is folyamatosan működik. 900 méteres út vezet a kráterhez, ahol megfigyelhetjük a narancs és bíbor színű kitöréseket és a láva töredezésének csörömpölését. 1955-ben itt forgatta Rosselini a Stromboli című fimjét, ezzel felkeltve a figyelmet a vulkán iránt, azóta nagyon sok turista keresi fel ezt a helyet.